Az első Távolrévi múzsaverseny

vissza

_______________________________________________________________

Múzsadalok

Múzsák!

Múzsák, édes ihletadók,
Poétáknak örökéletadók.
Gyöngy szemeitekből művészet sugárzik,
Nélkületek a költő árván fázik.

Földöntúli fényeteket ránk vetítitek,
Felülmúltok nékünk földet, leget s vizet.
Egy szavatokért mi lehoznánk a holdat,
Mosolyotok feléleszti a holtat.

Ti vagytok az erő, mely a földet forgatja,
Bársony kezetek bölcsőként ringatja.
Ezt földi halandó ésszel föl nem foghatja,
Poéták szomját csak csókotok olthatja.

És ha a művészet égi útra megy,
S bércen át a túra...
Mi lehetnénk az égi hegy,
De ti vagytok a csúcsa!

Dalamar

*

Dal a múzsákhoz

Dobogóra lányok, pörögjön a szoknya,
akkor ildomos itt, ha kurta a hossza,
költőnek kenyere, itala a múzsa,
Mert a költészetnek szerelem a kulcsa...

LZH

*
Bosszú és visszatérés

A bosszú demona tépte a lelkem,
Ezért tettem azt amit tettem.
Felkerekedtem, mindent hátra hagytam,
Csak halált adtam és sikolyokat kaptam.

Nem volt társam csak a kardom és a tőröm,
Megfogadtam hogy senkivel sem törődöm.
Felkutattam a bandát, a nyomukban jártam,
Csak a megfelelő pillanatra vártam.

És eljött a perc mikor felvillant a penge,
Kegyetlen fény gyulladt a szemembe.
Azon az éjszakán 6 embert gyilkoltam,
És én is malydnem velük együt haltam.

Azt hittem soha nem térek vissza,
De akkor bevillant egy szépséges nő arca.
Ez mentett meg a végső pusztulástól,
És az hogy nem várhatok boldogságot mástól.

Visszatértem hát hisz visszahúz a szívem,
Ezért tüntem fel újra most a színen.
És bebizonyítom nektek, ki a legjobb dalnok,
Aki költők közt is a legnagyobb bajnok.

Ez hadüzenet minden bárd legénynek,(és lánynak)
Hisz a személyemben ellenre találnak.

Gregor
*

________________________________________________________________

Kiara Mersai

Üdvözlet!
Hallom múzsát keresel. Én szivesen mennék, de gondolom be kell lépni a klánodba, ami nekem egyenlőre lehetetlen. Ha így is megengeded, hogy múzsa lehessek, örökké tisztelni foglak. Előre is köszönöm megértésed.
Oda adó tisztelettel:
Kiara Mersai
Ui.: Ha a válaszod nem, azt is megértem és nem fogok haragudni, csak múzsa szeretem volna lenni.

Kiara Mersaihez:

Szőke Niagara

Szőke niagara, úgy zúdul a hajad.
Szilvakék ajkakról édesek a szavak,
Pillangós medálra siklik tekintetem...
Ó te édes lányka, te vagy az ihletem.

Te legyél a múzsám, Szép Kiara Meris,
Nyugtató tablettám, izgatószerem is,
Térdelek előtted, hozzád írom dalom,
Repülj ide lányka, ha kitárom a karom!

LZH

*

Érted szól...

Néked pendül húrom, Kiara Mersai,
Érted szól a dal, s poéták versei.
Kedvedért nyílik virág a ligetben,
Tőled ég a költő örökös ihletben.

Nevezésed soraink közt ádáz harcot kavart,
Érted kíván költeni minden poéta dalt.
Végleg elragadtad költőink szívét,
Meglád nemsokára a győzelem tiéd.

Dalamar

*

________________________________________________________________

Arnika:

Nos...röviden, tömören...
Anyám egy amazonklánban, a Liliomoknál szült...
Amikor a Bohémtanya alakult, úgy éreztem segítenem kell, ezért jöttem a klánba...alakulás után, látva, hogy a Tanya milyen erős klán, szívem visszahúzott szülőfalumba, a Liliomok közé...
Kisgyerek korom óta férfiszolgák vettek körül, megszoktam őket...sosem izgattak...de mára felnőttem...
Most szeretném, ha nem az amazonnak, hanem a nőnek hódolnának!

Arnikához írt vers

Győzelem

Lófarkad győzelem,
Hetyke melled diadal,
amikor te beneveztél,
el is dőlt a viadal!
Gyönyörű szép zöld szemeddel,
csak te győzhetsz Árnika,
Tiéd lesz majd a koszorú
és a pénzes ládika!

LZH

*

Dzsá gulbe rár kicsere
áj ni musztasz emo
áj ni manküt vantasz emo
adde ni maruva bato! jaman!
Ole dzsuro nanni he
ole csilambo ábábi he
ole buglo iningi
lünlel dáji he! jaman!

Vá pudd shukomo ikede
vá jimla gulmo buglavi ele
vá leli gulmo ni dede
vá odda dzsárumo he! jaman!

Padre

_________________________________________________________________

Zyletti

Szióka :)))
*Egy szórakozott kislány galambpostára bízza pár soros jelentkezését, ha sikerül jó lesz, ha nem úgy is... ~gondolja, s megcsókolja a helyes kis galambfejet, majd felröppenti...*
Hallottam egy versenyről, amely a Bohémtanyában lesz és Múzsának jelentkeznék...
Azt mondták, hogy külsős is lehet múzsa, hát megpróbálnám a kedvesem kedvéért :)))
Zyletti
*A galamb tudja dolgát, a levelet továbbítja, s várja a választ... Türelmesen...*

Zylettihez

EZERÉV ÁTKA...

Ezerév átka, aztán jött a lányka,
Átkozott palackot a sziklának vágta,
Csoda, hogy Dzsinike azóta imádja?
Zyletti, madárka, Dzsinike múzsája!

Dzsinike múzsája
Ki őt egy hosszú átoktól megszabadította...
Csoda-e, ha közben egymásba szerettek,
S a lány az ő Dzsinijéé lett?

Így szól a kis mese
- Ha nem hiszed, a Te bajod -
Mondja ezt Dzsinike
S most a lányhoz hajol.

A többit, kíváncsi olvasó,
Nem írja meg Dzsini,
Sem múzsája Zyletti.
A többit tessék szépen elképzelni!

Képzelet szárnyán repül a kedves olvasó
S megnyílik előtte egy rosszul világított folyosó.
Csendben lépdelj, s tovább érsz
De vigyázz nyájas látogató, hogy hová lépsz :)))

Folyosó végén ajtó, pára száll a résen,
A fürdőszobában Zyletti fürdik éppen,
Dzsini csak véletlenül arra járt,
úgyis mondhatjuk, megmosta a haját.

A lány élvezi a párát
Jobban mondva párját,
Ki éppen masszírozza őt,
Tehát a leányi fejtetőt...

A sampon kókuszillatú és dúsító
Ám de ez nem a reklám helye nyájas hallgató.
Amit tesznek nem vérlázító
Hiszen egy fiatal párnak együtt fürödni oly jó.

Hogy miért írtam ezt az egészet?
Mert gondoltam egy nagyon merészet...
Ha mégsem hiszed, járj utána s ha figyelmes vagy,
Egyszer meg tudhatod, hogyan lett Zyletti Rash hű
párja...

//Rash Rush költeménye, amely született a
Távolrévi időszámítás szerinti év
Farsang havának 3. napján
Saját kedvteléséből mások szórakoztatására is...

Rash kiegészítője: Ez azért nem egészen igaz, mert a vers írásában segédkezett Zyletti is, és nem csak a kádban:-)))
Mondhatnánk, közös élmény, közös vers...//

*

Vers Zyletti-ről

Minden bohém álma a szépséges Zyletti,
Ki más tudna, ennyi poétát ihletni?
Rabulejtő szeme, kegyetlen gyönyőr,
Mióta róla írhatok, a mámor íze gyötőr.

Bor mellé, te vagy nekünk a legjobb kísérő,
Remélem versecském nem lesz túl sértő,
Fiatal szépséged, sok szívet lángra szít,
Megannyi, poétát csókodért szomjasít.

Szívárvány hajad, fényes, ragyogó,
Melletted bölcsek szava is csak gagyogó,
Mióta láttunk, abban biztosak lehetünk,
Hogy tőled nyerhetjük az igazi ihletünk.

Dalamar

_________________________________________________________________

Judy DIVyne

Kedves Medis kisasszony,
nevem Judy DiVyne Sinclair, a messzi északon pompázó hercegség, Eiriadon leánya vagyok, atyám maga a királyi herceg, ki egy szép napon ifjonti vállaimra tervezi hagyományozni mindeme szépséget, mit a hűvös gleccserek csodakék világa hordoz.
Tanulmányaimat folytatni érkeztem Távolrév városába, legalábbis a hivatalos udvari közlemény szerint, valójában azonban kedvesem elől tervezett eltűntetni a szigorú nemesi etikett.
Azonban szerelmünknek semmi sem szabhatott gátat, a férfi, kinek ajkait először érintette ajkam felkutatott, utánam szökött, s az őt követő gárdakapitánnyal szemben is vállalva érzéseit és akár a kínhalált is, kiállt mellettem, nem engedte, hogy ismét elszakítsanak minket egymástól. Az esküvőnket nemrégen tartottuk a várostól nem messze, egy kis kápolnában.
Mivel szülőanyám kicsiny koromban hagyott el minket - egy lovasbaleset következtében veszítette el életét, én akkor mindössze négy esztendős voltam - testvérem nincsen, világéletemben -mondhatom, hogy a legkiválóbb- nevelők s nevelőnők oktattak, tanáraim véleménye szerint ügyesen rajzolok és festek, énekhangom sem hagy kivetni valót maga után, s talán nem megvetendő hangszeres tudásom sem, szépen játszom zongorán és lanton, mint hazám majd minden nemesi születésű leánya.
Múzsának lenni, művészeket ihletni pedig szerintem valószínűleg a legcsodásabb dolog lehet a világon, ezért csupán csak remélni merem, hogy szerény személyem felkelti a Bohémtanya művészeinek érdeklődését, s méltónak találtatom, hogy klánomat, a Tudósok Szabad Páholyát is képviselve indulhassak eme nemes versengésben.
Köszönöm megtisztelő figyelmét,
Baráti üdvözlettel,
Judy DiVyne Sinclair
TSzP

Judy DYVinéhez szól

A hercegnő, a bús leány szökik lován,
Könnyeit hullajtva, kedvese után.
Nemesi szívnek arany belsejét
Nem kaparhatja egy póri hőslegény.

A hercegnő, a bús, némán vágtáz messze,
Fogadások hangzanak, hogy vagyon e mersze
A férfinak, kitől első csókját lopta,
Attól kinek színaranyból a szoknya.

Könnyei hullanak szerelme után búsan,
De nem maradhatott íly borúsan.
Eljött lovagja, s megküzdött érte,
A csatának az oltár elött lett csak vége.

Árva királynő, árnyakközt bújkálva,
Megkapta szerelmét, s már rongyosabb ruhája.
Oda lett az arany, a szép nemesi címe,
Mert egy rangonalulié lett gazdag szíve.

Dalamar

*

Múzsájának, Judy hercegnőnek írta:
Szerzetes

Szőke szobor, jégbe zárva
Forró vésőm majd kivágja
Bár nem vagyok szobrász tudom
Sőt még költő se nagyon...

Dacris

*

A hercegnő lovásza

Bizony a hercegnő a herceggel hált ma,
de csalódott szegény, száraz a családfa...
Így hát a lovászhoz szökött délidőben,
nyargaltak vagy hármat künn a zöld mezőben.
Elment a hercegnő, szénában a lovász,
égre szállt ajkáról a keserű fohász:
A fiam herceg lett, az volt a jó apám,
Csak én hordok ganét, nekem nem volt dadám...
Mosolyog az úr fenn, leszól a lovászhoz,
két mondatot fűz a szomorú fohászhoz:
Ne ríjj lovászlegény, ragadd meg a lőcsöt,
Jó paraszti szerszám, soha nem mond csődöt,
Nem úgy mint a herceg dicső családfája,
cifrangos nadrágban lógó ágacskája...

LZH

*

Hangom mennydörög
Szívemben vihar
Az a cemende
a kriptában kavar!

Madártoll helyett
Én biz kardot rántok
Családom hírnevén
Nem hagyok ily foltot!

Szerzetes

Dacris

*

Jött a lovag, arcán vigyor,
Hercegnőért kajtatott,
Jött a költő, képén fintor,
Hogy békésen nem alhatott.

Buta lovag, büszkesége elszállt,
Hiába az ezer rózsa, hiába,
A hercegnő a poétával hállt.
Nem kell neki, a szép virágja.

Fogadd el hát badar lovag,
Neked maradnak az álomok.
Mert én vagyok L Olath,
S a szerelmeddel hálok.

Dalamar

*

Magányos hercegnő, hintóval érkezett.

Magányos herecegnő, hintóval érkezett,
Nem tudhatta előre, mekkorát vétkezett.
Selyem, bársony bőrét a hold simogatta,
Csábító szavaival egy poéta hívogatta.

Vörös szemeivel elnyelte szép szívét,
Hátrahagyva kegyetlenül nemesi hívét,
A holtak országába érkezett halkan,
S tüzes csók égette költői aljkam.

Hisz én vagyok a vadászból lett vad,
Hiába féltem, hogy örökre elragad,
Bele estem a legédesebb csapdába,
Megjelentem mások vágyálmába.

Kihűlt szívem új tűzre kapott,
Melyet nekem e gyönyörűség adott.
Szívem tudom ezer részre szakad,
Mikor hintója majd hazafelé szalad.

Itt marad ő nékem örökkön szívemben,
Felidézem majd fájó szégyenemben,
Örökké fog fájni, hogy életem nem kegyes,
S az én családom, sohasem volt nemes.

Dalamar

*

A hecegnőt elszerették a hercegtől,
egy vörösszemű elf, s veszekednek érte,
majd én jól elszeretem mind a kettőtől,
s leszek nevető harmadik!

Rash Rush

________________________________________________________________

Verca

Férjemtől hallottam a Bohémtanya által kiírt múzsaversenyről és úgy gondoltuk, hogy megpróbálhatnám. Minden elfogultság nélkül szerintem nem számítok szépnek, vagy inkább csak egy egyszerű, hétköznapi szépségnek, habár férjem gyönyörűnek tart (ez szerintem elég erős elfogultság :) ), és McDufe (Távolrév Szépsége címért folyó versenynek volt a zsűrije) sem sok kivetnivalót talált bennem. Habár így előzetesben nem tartom magam méltónak a versenyben való részvételhez, mégis ezúton szeretnék jelentkezni.
Üdvözlettel,
Verca Raet

Életrajz:

A nevem Verca Raet, 25 éves ember vagyok. A történetem nagyon egyszerű. Nem vagyok messzi országból menekült utolsó túlélő, sem küszöbön felejtett árva, akit más fajbeliek neveltek fel. Távolrévi születésű vagyok, apám bőrdíszműves, anyám varrónő. Sors kegyelméből rendkívüli kézügyességnek örvendek, s ezzel keresem a kenyeremet is. Nappal különböző mintájú bőr ékszereket készítek, szabadidőmben rajzolok. (Ezt a levelet is a műtermemben írom, kérem, bocsásson meg a szénfoltokért.)
Fiatalkoromban otthon tébláboltam, megtanultam a női munkákat, bár nem sok kedvet éreztem hozzájuk. Még csak pár éve annak, hogy eljöttem otthonról, s egy darabig Ötbányán életem, de most ismét Távolrév városának a levegőjét rontom. Néha szabad estéimen a Jajban rajzolgatok (bár alanyaim sajnos nem mindig örülnek a megtiszteltetésnek). Kinézetem mindig ugyanolyan: barna köpeny, barna ruha, hosszú, szőke haj és vidám mosoly. Érzésem szerint lehetne belőlem akár szép nőt is faragni, csak nagyon nagy hátrányom, hogy nehezen veszem rá magam, hogy a külsőmön változtassak.

Vecra verse

Verca, ha kedvesem nem vág érte nyakon
ezt a verset nekedirni fogom.
Te se vagy rondább, mint a többi nő,
nem lehet mindenki menő!
Nekem teccel,
fel a fejjel.

Rash Rush

*

Verca.

Kedves Verca, szépséges lány,
Hozzád intézem eme sorokat,
Hisz kegyed, kedves látvány,
El is kápráztat sokakat.

Legyen múzsám, drága virág,
Ne hagyjon magamra, kérem,
Oly kegyetlen ez a világ,
De szeretem, ha enyém lészen.

Nem a világ, kell a homárnak,
Nekem ön kell csodás csillag,
Ellentmondunk, a sok ostobának,
Ezen bizony, sok fiatal felocsúdhat.

Együtt megyünk, kéz a kézben,
Holdfény csillan rúzsán,
És a legszebb az egészben,
Hogy ön lesz az én múzsám.

Dalamar

_________________________________________________________________________

Naofrita

Feladó: Naofrita
Téma: Múzsa

Láttam a hirdetéseteket tegnap a piactéren, és érdekelne is a dolog:)
Naofrita

Naofrita ihlette vers

Naofrita
Kit én választottam, magasan nő fölénk,
a büszke istenek küldték le őt közénk...
Nemesebb mint óbor, büszkébb, mint a páva,
iszkol is a költő, hozzáérni gyáva...
Múzsám, ha szeretném, lesném minden szavát,
boldogtalan lennék,
nem szeret Ő mást, egyedül csak Magát...

LZH

*

Nem engedi Naofrita…

Naofrita csinos orra,
Mindig csak az égre céloz,
Mintha vére helyén arany forrna,
Mégis mindenkit megacéloz.

Kőből lesz a puha kukac,
Nem maradhat szárazon a cica,
Megöntözné ezer tucat,
De nem engedi Naofrita.

Dalamar

_________________________________________________________________________

Szelene

Múzsa mondd ki lehet?
Kitől lángra gyúl szíved
És pillantásából
Meríted ihleted?

Tán én is lehetnék
Tán hozzám is szólhatna dal
Ajkáról költőmnek mézként cseppenő
Szép szavak szelíden fakadnak.

Talán hiúság? Talán valami egészen más vesz rá egy Holdtündért ilyesmire? Nem tudom. Majd kiderül, mindenesetre érdekes próbálkozás.
Hogy ki vagyok én? Egy ember és egy holdelf hirtelen szerelmének titkos gyümölcse. Megfogantam és a világba születtem. Utam és sorsom végzetem felé visz, saját pusztulásom felé halad. Addig próbálok dacolni a múló idővel, próbálok dacolni a világgal és mindennel mely csak fájdalmat és pusztulást hordoz magában. Szinte megszállottként hírdetem a szépség és a jóság akaratát, ám egyenlőre úgy tűnik a feketeség takarja szemeim elől a napot. Talán egyszer újra megláthatom a fényt.

Üdvözlettel
Szelene

Versek Szelénéhez

A hold sötét oldalán.

Árnyakban táncoló, múló tünemény,
Álmaimban, ringó halvány remény.
Kint a temetőben, télnek éjjelén,
A hold sötét oldalán láttalak, oh Szelene.

Szépséges pilláid értem rebegtek,
S acélgyúró karjaim szemedtől remegtek.
Kinyújtanám érted, mind két kezemet,
De nem válthatod meg életemet.

Te ott élsz csendben a hold sötét oldalán,
S nem törődsz talán egy poéta fájó dalán.
De érzem már a csontig maró télben azt,
Hogy aranyló szemeiddel, elhozod a tavaszt.

   Dalamar

*

Sóhaj

Bokrok alján pihen a vándor,
Felette társa, a bűvös hold...
Mennyi , de mennyi dalt dalolt!

Ha arcodra nézek Szelene,
Holdas éjekről álmodom,
s átoson
lelkemen a szerelem...

LZH

*

Apró Acrostichon

Szépséged lenyűgöz, mióta megláttalak!
Elfelejtettem mindent, mert megtaláltalak!
Látni téged maga a csoda!
Ez minden érzésnek otthona!
Nem tudok másra gondolni azóta!
Ezért szól neked e kis nóta!

Keyron Mute

*
Távolrévi szép Szelenenek

Nyüzsgő város csodás tengerparttal,
S önálló, erős szilárd akarattal.
Ha nézem mindig elámulok,
Csak szájtátva, bambán bámulok!
Bámulok és leborulok elé,
Úgy nézek könnyezve kelet felé.
Mert keleten, ott lakik ő,
A csodás gyönyörű istennő!
Kezének érintése, mint a bársony,
Egyénisége árja átcsap minden gáton!
Övé bús éjjelem, csillogó nappalom,
Csúf bukásom és visszhangos diadalom!
Mindenem az övé, nem is lehet másé,
Inkább az övé, mint valamely ’Tamásé’!
Mert oly kevesen hisznek bennem,
Inkább elgáncsolnak, visszahúznak engem!
De ezt nem hagyom, valamit tennem kell,
Hiszem, hogy egyszer valaki majd nekem énekel!
S ha úgy adódna, hogy mégis tévedek,
És nekem nem szólnak többé kedves énekek.
Ha örökre egyedül bolyongok,
Sötét temetőkben egyedül kódorgok.
Már én akkor is boldog lennék végleg,
Hogy miért? Mert megismertelek téged!

Keyron Mute
*

________________________________________________________________________

Deneira

Üdvözlöm Carmen Coriolis kisasszony! A nevem Deneira! Olvastam a hirdetett szépségversenyükről és nagyon érdekesnek találtam. Úgy gondoltam megpróbálok a rá jelentkezni. De nem tudom szépségem eléggé megfelel-e, hogy megálljam önöknél a helyem. Ezt csak önök dönthetik el. Szeretnék a levélhez egy kis önéletrajzot mellékelni Önnek.
Itt születtem Távolrévben. Az édesapám igen jómódú zsoldos, édesanyám pedig thetséges boszorkány. Ezt a tehetségét én is örököltem nővéremmel együtt. Viszont tudom erre felé nem igazán foglalkoznak mágiával, de ez a családfánk női tagjaira már nagyon régóta jellemző. Gyógyító mágiával foglalkozunk, próbálva ezzel más embereken segíteni. Már kiskorom óta igen fényűző életben van részem, a szüleimnek a kis szemefényei vagyunk a nővéremmel. A legjobb iskolákban taníttatttak minket, ahol sok tudással gazdagodtam. Míg a szüleim itt éltek Távolrévben még a széltől is óvtak, ám 15 éves koromban egy kisebb városba költöztek, így ezt most csak távolról thetik meg. Azóta sokat önállósodtam és felelősségérzetem is megnőtt. Gyerekkorunktól kezdve gyakran vettünk részt a nővérem és én kisebb szépségversenyeken, ahol igen jó eredményt értünk el. Sokat tanulok művészeteket, mert nagyon érdekel a festés, de a művészet többi ága iránt is nagy érdeklődöm. Sokak szerint tehetséges vagyok a festészetben és rajzolásban. Jelenleg nővéremmel élek itt Távolrévben.
Ha megfelelek az elvárásoknak, örömmel várom levelét.

Üdvözlettel:
Deneira

Deneirához írva:

A legszebbhez

Hunyd le azt a szemet,
szád elé vonj fátylat,
Bújtasd ormótlan cipőbe
azt a kecses lábat!

Mert nem bírom nézni,
Szívem szakad,
nem bírom hallgatni
suttogó szép szavad...

Kímelj meg Deneira!

LZH

*

Nézz rám!

Nézz rám!
Nézd remegő kezem!
Nézz rám, hangom remeg!
Nézz rám… Deneierám!

Nézd, ahogy kínoz a képzelet!
Nézd, ahogy könnyezik szemem,
Nézd, ahogy repül feléd szívem.
Nézz rám, míg fogom két kezed!

Dalamar

_________________________________________________________________________

Kukiapo

Téma: dönörű cirádás írásű levél. Parfűmmel (olcsó) illatosítva

Drága Medis,
Tudomásomra jutott, hogy egy gyönyörű, aranyos, imádnivaló, jószívő szépséges múzsát keresnek. Eme sorokból egyből magamra ismertem. Itt mellékelem az igényelt Önéletrajzom.
*és tényleg*

Önéletrajz
Mikor megszülettem még kicsi voltam. De aztán ahogy nőttem , úgy nőtt velem a szívem is. Folyamatosan a nálam rosszabbul ékől megsegítésén ügyködtem.
*némi vakolatdarab és egy kevés vér látszik a levélen. Másfajta kézírással folytatódik*
Mindeközben Res Publica különdíjat nyertem az első hivatalos Távolrévi szépségversenyen, majd másnap Vampirella kisasszony érdemeimet elismervén a koronáját átadta nekem, melyet azóta is szobámban őrzök. Aztán cár lettem. Megválasztottak -többek közt- a legkedveltebb klánvezérnek. Az örömöm nem tarthatott soká, ugyanis 3,14 seregeivel -ekkor már- Szentkukigrád elen vonult. Rengeteg gyermek maradt szülők nélkül. Ismét adománykörútra kellett indulnunk, melyen elértük, hogy a Megvilágosodottak Rendje magára vállalja egy árvaház felépítését.
Azóta is számtalan jótetten töröm szépséges kobakom. Remélem ezeket a terveket is sikerül majd megvalósítani. Meg, azt is, hogy múzsa leszek. Ámen
*a levél végén pedig némi irka firka látható, majd alatta szépséges betűkkel a következők*
Kukiapó Skywalker Eastwood, a tisztaszívű, jóságos, szép stb.

Kukiapóhoz írt művek

Ha a cár múzsának áll...

Tegnap füstölt csülköt vacsoráztam,
Ittam rá óbort, testeset...
s álmodtam retteneteset!

Álmomban muzsik voltam
Naaagy, cári földeken,
húztam az igát, mint barom,
Korbács hangjára
kötélen húztam hajót...
S áldottam, ha hátamon csattant,
cáromat, a Naaagy Kukiapót!

LZH
*
Bort ide...

Bort ide sört ide,
Kuki a cár ülj már le.
Iszunk, nőzünk, dalolunk,
Ha beleunnánk meghalunk.

De miért is halnánk ily hamar,
Ülj ölembe, Melissa hamar,
Osszad csókod, nékem s a cárnak,
Kielött a nők, mindíg sorba állnak.

Menta pálinkát, ide drága Melissa,
S ha elfogyna, Medis ajkunkról leissza.
Vígad ma a cár, a Vörös Fösvényben,
S mi lehetne még bene a hamis élményben ?

Áh igen, Letizia drága, szépséges vezér,
Hintsd nékünk csókjaid legyen estéd ledér.
Karolj belénk, legyél vad vágyú szeretőnk,
S ha olvasod e sorokat, Lloth legyen megmentőnk.

Dalamar
*
Kukiapónak, az első (és vélelmezhetően utolsó)
férfimúzsának ...

Vadíitóan vörös, ondolált hajad,
sminkelt arcod,
zavarba ejtő szemed,
törékeny alkatod...
Viselkedésed megnyerő,
kell-e ennél több, hogy te légy a nyerő?
Hangod vékony, de sose bánd,
hisz te vagy a Cár, kit népe imád.
Szépséged őrzi az idő, lám
koronát is adott egy szépséges nő.
Legyőzted ki legyőzhető,
szíved arany, s ezüst, drága... kő ...
Elértél mindent, mi elérhető
de bármennyire vágyod, nem lehetsz nő ...
Ez téged, gondolom, nem is zavar,
hisz lépteid alatt sem zörren az avar.
Vezesse lépted a legfőbb Isten kegye
Ne légy hát kérlek zord, s henye
Törj irodalmi babérokra néha,
hogy isteni lényedről dalolhasson akár maga
a Múzsák Öröklétű Karnagya ...

Judy
*

__________________________________________________________________________

Nataly Ohlye

Üdvözlöm hölgyem!

Hallottam a múzsaversenyükről. Otthon az apám által rendezett szépversenyeken a környékbeli lányok mindig megelőztem. Tudni szeretném, hogy ez csak apám közben járása miatt volt így, vagy... ezért gondoltam erre a megmérettetésre.
Ha még nem hallott volna rólam, akkor elmondom, hogy egy egy jó módú családból származó, 25év körüli, finom úrihölgy vagyok. Majd nem 6láb magas, karcsú testalkatú, hajam világos barna, göndör, majdnem a vállamig ér. De ez ritkán látszik, mert gyakran rajta van lilás szinű (turbánra emlékeztető) fejfedő családom hölgy tagjainak évszázados dísze, a családom címerével és egy pávatollal. Halvány rózsaszin selyem ruhám a gyertyák fényében néha meg-megcsillan, egésszen lábszáram ?-áig ér, az alja annyira bő, hogy 8-10hüvelykre lemaradva követi a kecses mozgásom. Hibátlan felsőtestemen általában kedvenc kiskabátom, egy világos kék, kitárt kiskabát is lebeg. Kezemen fehér vászonkesztyű halány rózsasin árnyalattal. Lábamon csak egy kis ezüstös szinű cipellő, ami kacéran ki villantja bokámat. Ékszereim apámnál maradtak...
Életem rövid történte:
Távolrévtől 2-3 járóföldnyire lévő nagybirtokon születtem, Bernard Ohlye és Livia Grenald lányaként. Apám a híres Ohlye nemesi család utolsó férfitagja, így a család több mint 640 éves története során először a címet nem örökölheti át fiú. Éppen ezért apám úgy döntött, hogy már fiút nem faradhat belőlem, hát legalább méltó helyre kerüljön a családi vagyon. Mivel a kényesztetésemről nem tudott "leszokni", ezért kivett a bársony burokból, amiben évekig éltem és Távolrévbe küldött, hogy megerősödve és tapasztalatokkal tele térjek vissza. Remélte a város megtanítja nekem az Élet nagy titkai.
Bár a város jóval barátságtalanabb, mint amit én megszoktam, egyenlőre nem érzem azt a fene nagy tanulást, amit apám annyit emlegetett...
Szeretnék tudni többet a versenyről és a nyerési esélyeimről, addig remélem a legjobbakat önnek:
Nathaly Ohlye

Nathalynak írt versek:

Nathaly

Múzsatúltengésben szenvedtem én akkor,
Kukiapó kicsit megülte a gyomrom...
akkor láttalak meg Nathaly a kertben,
megremegett bele minden apró csontom...

Vörös fürtjeiddel apró szellők jártak
halk zenére édes, vérforraló táncot,
Felébredt érzékkel, férfivággyal telve
mindjárt másképp láttam ezt a szép világot.

Ciripeltek bennem apró pajzán dalok,
s járt eszembe tested ezerféle pózban,
hűlt szerelmek nyűgét elvetettem érted,
Felfénylettél bennem, mint a hold a tóban...

LZH
*
Nathaly

Szép bőröd gonosz belsőt takar,
S már mindenki tudja mit akar.
Győzelemért pénzt kínálni csalás,
Ezért én sem leszek alás.

Alávaló kegyedet megvetem,
Ha a zsűriben lennék, én eltemetem.
Nem hagyhatom a klán becsületén a foltot,
Pimasz levele, feltámasztott élőt s holtot.

Tőlem szép szavat, ne merjen várni,
Előbb fogok, én szívárványt okádni.
Nem nézhetem hogy valaki kegyednek hódoljon,
Ezért arra kérném, alásan, Takarodjon!

Dalamar
*
Aranyak egy szép kacsóban

Szép vagy Nathaly, ezt a vak is látja,
Mit nőnek adhatnak istenek,
Rajtad a költő megtalálja,
nem kell keresni ihletet...

Ráadásul kis kacsódban,
arannyal telt erszény szorong,
s a költő lelke vígan dalol,
...ha aranyad nekem adod!

LZH
*

________________________________________________________________

Ria Sanseverina

Signorina Medis!

A piactéren sétálva akadt meg a szemem a hirdetésen és mi sem kecsegtetőbb egy magamfajta leánynak!
Sebtében pennát ragadtam, hogy jelentkezésem benyújtsam, hogy méltó vetélytársaimmal szemben győzzek… igen győzzek! :)
Majd hússzor rügyeztek a fák, mióta élek, mióta e föld elmondhatja, újabb ékköve született és ragyogja be eddigi kopár egét.
Kegyes volt hozzám a sors, élem szórt mindent, amit becsvágyó énem csak kívánt és én nem maradtam sose hálátlan, mindenki megkapta a maga jussát.
Lágy ölemben kincset lelt minden gáláns férfi és én nem is kértem mást cserébe, csak az ő kincseit.
Házasságra is léptem – bár ne tettem volna – igaz, a halál elválasztott minket, mi tagadás én is segédkezet nyújtottam ebben, de e bolond világban, mit van mit tenni, ha egy leány ennyire anyagias, mint jómagam.
Hogy miért én lennék az ideális jelölt?
Nem is ideálisnak mondanám, hanem egyetlennek, hisz minden bennem van, amiről csak áhítozik egy fellegekben járó művész.
Szemeimben titkok csillannak, titkok, melyeket csak nő ismerhet és szerencsés az a férfi, ki megismerheti; ajkam mögül hol kéjes, hol jéghideg szavak kelnek útra, megborzongatva testet-lelket egyaránt; csípőm ringásában benne foglaltatik egy istennő tisztasága és egy szajha romlottsága.
Ölelésemre vágynak és rettegik, mégis ez az aprócska kis kettősség adja meg a pikantériáját, az ízét, a savát-borsát mindannak, mit nyújtani tudok, önmagam.
Ennyi elég is lesz kortes beszédnek, döntsenek ezután, én bízom Önökben majd annyira, mint saját magamban. :)
Tisztelettel:
Ria Sanseverina
Contessina del Mardeo

Riának írt versek

Ria Sanseverina!

Ria drága, hamvas lelkű múzsám,
Kinek remegő lélekkel, akadok fent rúzsán.
Persze csak álmomban, hisz ajkát nem érintem,
Bármennyire, is akarom, meg nem tehetem.

Te vagy nekünk a legszebb szépséges Ria,
Tőled nem lehet, egy poétának aludnia.
Hisz bársony lábad, véresre járod fejünkben,
Ott lelsz nyughelyet, szerelmes börtönünkben.

Két szép szemed varázsa fogva tartja az írót,
S lassan keresnem kell egy bírót!
Hisz tolvaj vagy te, a legravaszabb fajta,
Elraboltad szívem, s a törvény csak hagyja.

Dalamar
*

Riának

Hosszú hajad megmosná Rash,
frotirköpenybe bújva,
Fejbőröd hálásan gondolná,
milyen finom a Rash ujja!

És megmosnám hátad,
s te élveznéd Ria,
Hívj hát meg egyszer
masszőrnek, ha
van nálad otthon némi pia!

De kedvesemnek, Zylettinek nehogy elmeséld!

Rash Rush
*
_________________________________________________________________

Eredményhirdetés

Az Első Távolrévi Múzsaverseny Eredményhirdetése

Végetért a móka mára,
Bohém költők víg tanyája,
Elcsendesült, megnyugodott,
Mecénáshad díjat osztott...

Drága múzsák köszönet,
hoztatok ti ünnepet,
szürke napok szinesedtek,
szivek, lelkek lelkesedtek...

Most pedig szó fennakadjon,
minden zajos elhallgasson,
győztest hirdet most a Tanya,
kié lesz a díj aranya...

Első lett a Szelene,
mindannyiunk reménye,
Judy különdíjat kapott
Mert ő szegény mára halott...

S van még egy, ki legény
Gyönyörű és szerény,
Első férfi múzsa
cím őkelme díja...

Köszönetet mondunk minden résztvevőnek!

Kiara Mersai
Arnika
Zyletti
Judy Divyne
Verca
Naofrita
Szelene
Deneira
Nathaly Ohlye
Ria Sanseverina
Kukiapo

Köszönet a költőknek is, kiknek műveit a Bohémtanya honlapján olvashatjátok!

EREDMÉNY:
-----------

1. SzeleneColdsmile

(Ő a MÚZSA, ő kapja meg az 1500 aranyat + a verseket)

- Posthumus díj: Judy DiVyne
- Távolrév első férfimúzsája: Kukiapó

Gratulálunk Szelene!!!

A Bohémtanya Mecénásai

vissza